Mezőgazdaság

GÉPKATALÓGUS

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal évek óta folyamatos lehetőséget nyújt a mezőgazdasággal és a vidékfejlesztéssel kapcsolatos beruházások finanszírozására pályázatok formájában. Az elmúlt években, kiosztott számos támogatás, sikeres pályázat és megvalósított fejlesztés igazolja ezen lehetőség nagyszerűségét. Kizárólag a GÉPKATALÓGUS adatbázisában szereplő gépek beszerzése támogatható. Ezáltal a növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkozó kis- és középvállalkozók részére is még elérhetőbbé válik egy olyan technológia, mely ütemes megtérülést és termelési hatékonyságnövelést biztosít.

ÉPÍTÉSI NORMAGYŰJTEMÉNY

Az Építési Normagyűjtemény alkalmazásának a célja, hogy elősegítse az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program részeként az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) társfinanszírozásában megvalósuló támogatások igénybevétele céljából benyújtott kérelmek szakszerű elbírálását, az építési költségek realitásának szakszerű vizsgálatát illetve kellő támpontot szolgáltasson az ügyfelek, tanácsadók, kivitelezők, és a kérelmet értékelők számára.Belépés ügyfél-regisztrációs szám megadása után lehetséges.

2013. február 1-jén nyílt meg az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) társfinanszírozásában megvalósuló egyes beruházási jellegű támogatások kifizetése iránti kérelmek benyújtásának újabb időszaka. Az alábbi jogcímek esetében elektronikus úton nyújthatók be kifizetési kérelmek:

• Állattartó telepek korszerűsítése (ÁTK)

• Baromfi telepek korszerűsítése

• Kertészet korszerűsítése

• Kertészeti gépek, technológiai berendezések beszerzése (Kertészeti gépbeszerzés)

• Erdészeti célra használt géppark fejlesztése és korszerűsítése 1-2. (Erdészeti gépbeszerzés)

• Növénytermesztés létesítményeinek korszerűsítése (Szárító)

• Öntözés, melioráció és a területi vízgazdálkodás mezőgazdasági üzemi és közösségi létesítményeinek fejlesztése (Öntözés)

• Mezőgazdasági utak fejlesztése (Mezőgazdasági út)

• Mezőgazdasági termékek értéknövelése (ÉLIP)

• Nem élelmiszeripari célú kiskapacitású, növényi alapú nyersszesz, nyersolaj előállító üzemek létesítése (Nyersszesz, nyersolaj)

• Falumegújítás és -fejlesztés (Falufejlesztés)

• Mikrovállalkozások létrehozása és fejlesztése (Mikrovállalkozás)

• Turisztikai tevékenységek ösztönzése (Turizmus)

• Vidéki örökség megőrzése

• Helyi Vidékfejlesztési Stratégiák LEADER fejezetének egyes jogcímei (LEADER)

Fontos változás, hogy a 23/2007. (IV. 17.) FVM rendelet február 1-jén hatályba lépő módosítása értelmében a felsorolt jogcímek tekintetében kifizetési kérelmet kizárólag elektronikus úton, az MVH által rendszeresített elektronikus űrlapon, ügyfélkapun keresztül lehet benyújtani.

Kifizetési kérelmeket a Vhr. 16. § (4) bekezdése, valamint a Vhr. 16/B. § (1), (2) és (3) bekezdése alapján az adott jogcím vonatkozásában a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal által kibocsátott – támogatási kérelemnek helyt adó, vagy részben helyt adó – jogerős támogatási határozattal rendelkező ügyfelek elektronikus úton jogosultak benyújtani.

Kifizetési kérelem hiánypótlása

A hiánypótlásra, illetve nyilatkozattételre felhívó végzés postai úton kerül megküldésre, valamint a hiánypótlás, illetve a nyilatkozattétel a korábbi gyakorlatnak megfelelően szintén postai úton teljesítendő!

A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény rögzít a családi gazdasággal kapcsolatos néhány alapvető fogalmat. A családi gazdaságok létrehozásáról, nyilvántartásba vételéről, működtetéséről, valamint kiemelt támogatásukról pedig a 326/2001. (XII. 30.) kormányrendelet rendelkezik.

A családi gazdaság a gazdálkodó család tagjai közötti szerződéssel jön létre. A szerződésben a családtagoknak rendelkezniük kell a tulajdonukban és a használatukban lévő termőföldterületnek és az annak megműveléséhez szükséges vagyontárgyaknak legalább öt évre a családi gazdálkodó részére történő átadásáról, a személyes közreműködés formájáról és a teljes foglalkoztatású családtag személyéről, valamint azokról a mezőgazdasági és kiegészítő tevékenységekről, amelyet folytatni kívánnak. A családi gazdaságot a családi gazdálkodó vezeti, ő szerezhet jogokat és kötelezettségeket a családi gazdaság nevében, neki kötelessége gondoskodni a szerződés megkötése után a családi gazdaság mezőgazdasági igazgatási szerv nyilvántartásába történő bejegyeztetéséről. A kérelmet formanyomtatványon az illetékes Kormányhivatal Földművelésügyi Igazgatóságnál, vagy a Kormányablaknál lehet előterjeszteni. A formanyomtatvány letölthető a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal honlapjáról.

A hatályos termőföldtörvény a családi gazdaság vezetőjével kapcsolatban a következő kritériumokat támasztja:

- élethivatásszerűen mezőgazdasági, illetve mezőgazdasági és kiegészítő tevékenységet kell folytatnia;

- mezőgazdasági vagy erdészeti szakirányú képzettséggel kell rendelkeznie vagy ennek hiányában igazolnia kell, hogy legalább 3 éve folytatja a mezőgazdasági, illetve mezőgazdasági és kiegészítő tevékenységét és ebből árbevétele származott;

- legalább 3 év óta a bejelentett állandó lakhelye a családi gazdaság központjaként megjelölt településen legyen.

A gazdálkodó család tagjainak minősülhetnek a családi gazdálkodó házastársa, élettársa, gyermeke (örökbefogadott, mostoha és nevelt gyermek is), unokája, szülője, nagyszülője, testvére.

Kiemelt figyelmet kell szentelni annak, hogy a családi gazdaságba minden, a vezető és a tagok tulajdonában vagy bármilyen jogcímen használatában álló területet – ideértve a mező-, erdőgazdasági művelés alatt álló belterületi földet is – be kell vinni. Kivételt képeznek ez alól a tagok tulajdonában álló olyan területek, melyek bérbeadásra kerültek, ezeket ugyanis csak a bérleti szerződés lejártakor kell bevinni a családi gazdaságba. Az így létrejött családi gazdaság nem lehet nagyobb 300 hektárnál.

A családi gazdaság működése során folyamatosan legalább egy családtag teljes – 8 órás foglalkoztatotti jogviszony – foglalkoztatásának kell megvalósulnia. Ez a személy lehet a vezető vagy bármely tag is. Ezen túlmenően figyelemmel kell lenni arra, hogy a családi gazdaság vezetőjének élethivatásszerűen mezőgazdasági tevékenységgel kell foglalkoznia, azaz a jövedelmének több, mint az 50%-a kell, hogy a családi gazdaság tevékenységéből származzon. Ez nem zárja ki, hogy mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozó gazdasági társaságban tulajdonrésszel rendelkezzen. Viszont amennyiben az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény szerinti kompenzációs felárat érvényesíteni kívánja a családi gazdálkodó, azt csak abban az esetben teheti meg, ha bármilyen egyéb gazdasági társaságban 25%-nál kisebb tulajdonrésze van. Fontos, hogy a kompenzációs felár érvényesítése esetén minden tagnak regisztráltnak kell lennie a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalnál.

A hatályos termőföldtörvény szerint a családi gazdaságot érintően csak a vezető szerezhet jogosultságot és vállalhat kötelezettséget. Ebből következik, hogy kizárólag a családi gazdálkodó nevében lehet támogatásokat igényelni a jelenleg irányadó jogszabályok szerint. Azaz azon támogatási jogcímek esetében, amelyek bejegyzett földhasználathoz vannak kötve. Követelmény a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal részéről, hogy a földhasználati nyilvántartásban a családi gazdaság vezetője legyen földhasználóként nyilvántartva, a nevére kerüljön bejegyzésre a földhasználati jog.

A családi gazdaság, mint gazdálkodási forma további előnye a hatályos termőföldtörvény által biztosított elővásárlási és előhaszonbérleti jog. A családi gazdálkodót termőföld vagy tanya eladása esetén a Magyar Államot és a helyben lakó haszonbérlőt, felesbérlőt és részesművelőt követően a helyben lakó szomszéd és a helyben lakó között a nyilvántartási számmal rendelkező őstermelőt, illetőleg egyéni mezőgazdasági vállalkozót megelőzően elővásárlási jog illeti meg. Továbbá termőföld vagy tanya haszonbérbe adása esetén a volt haszonbérlőt követően a helyben lakó szomszéd és helyben lakó között a nyilvántartási számmal rendelkező őstermelőt, illetőleg egyéni mezőgazdasági vállalkozót megelőzően előhaszonbérleti jog illeti meg.

Az új földtörvény jelenleg ismert tervezete szerint a családi gazdálkodó fogalma úgy módosulhat, hogy annak az a családi gazdaságot bejegyeztető főfoglalkozású földműves minősül, aki a családi gazdaságot vezeti, a földtörvény szerint nem önfoglalkoztató, őstermelő, egyéni vállalkozó és gazdálkodó szervezetnél sem áll munka, illetve munkavégzésre irányuló jogviszonyban.

Főfoglalkozású földművesnek pedig az új földtörvény jelenlegi állapota szerint az a földműves minősül, aki:

- a birtokában lévő földeken úgy folytat önálló gazdálkodást, hogy más foglalkoztatónál nem áll munkaviszonyban, munkavégzésre irányuló tagsági és egyéb jogviszonyban;

- a törvényes munkaidőnek legalább a felében személyesen folytat mezőgazdasági tevékenységet és éves jövedelmének több mint a fele e tevékenységből származik.

A kidolgozás alatt álló földtörvény konkrét rendelkezéseit még nem kívánom bemutatni, mivel számos változás történhet még a törvény elfogadásáig.

Forrás: agronaplo.hu

1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról

6. számú melléklet

I.Mezőgazdasági őstermelői tevékenységnek minősül a saját gazdaságban történő növénytermelés, ültetvénytelepítés, állattenyésztés, termékfeldolgozás, ha az a saját gazdaságban előállított alapanyag felhasználásával történik, a saját gazdaságban egyes mezőgazdasági termékek jogszabályba nem ütköző gyűjtése, a saját tulajdonú földterületen végzett erdőgazdálkodás, mindezekre nézve akkor, ha az előállított termék vagy a tevékenység az e melléklet II. pontjában felsoroltak valamelyikébe beletartozik, ideértve a saját gazdaságban termelt gyümölcs felhasználásával bérfőzés keretében történő párlatkészítést is.

a) A mezőgazdasági termékek gyűjtése esetén saját gazdaság alatt a terület felett rendelkezési jogot gyakorlónak legalább a szóbeli hozzájárulását és a gyűjtést folytató magánszemélynek a gyűjtés eredményének felhasználása feletti rendelkezési jogosultságát kell érteni.

b) A saját gazdaságban előállított virágok és dísznövények – kivéve a 0602 40 vámtarifa számú, rózsa oltva is – értékesítéséből származó bevételt akkor lehet őstermelői bevételként figyelembe venni, ha az az évi 250 ezer forintot nem haladja meg. Ha meghaladja, akkor az egész bevétel nem számít őstermelői tevékenység bevételének, azonban – ha a magánszemély e tevékenységével összefüggésben vagy egyébként az őstermelői igazolványt kiváltotta – az ellenérték kifizetésére akkor is alkalmazhatók a mezőgazdasági őstermelőre vonatkozó előírások.

c) A saját gazdaságban termelt szőlőből saját gazdaságban készített szőlőmust, sűrített szőlőmust, szőlőbor értékesítése akkor számít őstermelői tevékenység bevételének, ha a magánszemély ezeket a termékeket az adott évben 0,5 litert elérő kiszerelésben (kifizetőnek, és/vagy termelői borkimérésben végső fogyasztó részére) értékesíti, és az értékesítésükből származó bevétel együttvéve az évi 7 millió forintot nem haladja meg. Ha a bevétel meghaladja a 7 millió forintot, vagy az értékesítés nem kizárólag az előzőek szerint történik, akkor az egész bevétel nem számít őstermelői tevékenység bevételének. Ha a magánszemély e tevékenységével összefüggésben vagy egyébként az őstermelői igazolványt kiváltotta, az ellenérték kifizetésére akkor is alkalmazhatók a mezőgazdasági őstermelőre vonatkozó előírások, ha a bevétel a 7 millió forintot meghaladja. Ha a magánszemély a saját termelői borkimérésében az előzőek mellett nem a saját őstermelői tevékenységében előállított bármely más terméket is értékesít és/vagy szolgáltatást is nyújt, akkor az őstermelői és más bevételeit, illetőleg azok megszerzése érdekében felmerült költségeit külön-külön kell nyilvántartania, azzal, hogy ha valamely költség többféle értékesítéssel is összefügg, akkor azt – ha e törvény másként nem rendelkezik – a bevételek arányában kell megosztania.

Mezőgazdasági őstermelő magánszemély adózásának alapvető szabályai

228/1996. (XII. 26.) Korm. rendelet a mezőgazdasági őstermelői igazolványról

Őstermelői adótrükkök

Az őstermelők bevételarányos adóterhelése szinte a nullával egyenlő, miközben éves szinten több milliós támogatásban részesülnek. Ennyire alacsony hatékonysággal dolgoznának, vagy csak „ügyesebben” adóznak, mint a vállalkozók?

A z egyéni gazdaságok adózásáról szóló tanulmány a közelmúltban készült el az Agrárgazdasági Kutató Intézetben. Ennek keretében áttekintették a magyar mezőgazdaság szereplőire vonatkozó adózási szabályokat, feltárták azok anomáliáit, továbbá összevetették az egyes Európai Uniós tagországok mezőgazdasági adózásával. A tanulmány kiemelten vizsgálta az egyéni gazdaságok adó- és járulékfizetését. A szerzők elsődleges célja az volt, hogy rávilágítsanak bizonyos egyenlőtlenségekre, amelyek a különböző adózási metódusok között tapasztalhatók – és ezek a későbbiekben akár társadalmi feszültségekhez is vezethetnek a vidéki közösségekben.

A magyar mezőgazdasági termelés résztvevőinek, különösen az egyéni gazdálkodóknak jogi kategóriákba való besorolása több jogszabályban és többféleként – részben egymást átfedve – történik. A legátfogóbban az szja-törvény foglalkozik az őstermelők különböző csoportjainak meghatározásával, de ez a törvény sem képes a fogalmak szintjén egyértelműen elkülöníteni egymástól a kategóriákat. Emiatt az adójogi és a bevételalapú kategóriák keverednek.

Ma egy mezőgazdasági termelő 10-12 féle adózási mód közül választhat. A mezőgazdasági őstermelői támogatások elszámolása, adózása, valamint a járulékfizetése nagyon bonyolult, és sok specialitással rendelkezik. Ezért a mezőgazdasági személyi jövedelemadózás nem felel meg sem a jól érthetőség, sem az átláthatóság alapelvének (lásd az ábrákat).

Minimális jövedelem

Bár a kistermelőkre vonatkozó bevételi határokat folyamatosan emelték a jogalkotók – és a támogatások mértéke is egyre nőtt –, mégis az elmúlt tíz évben a mezőgazdasági tevékenységből származó bevételekről adóbevallást készítő őstermelők száma 16 százalékkal, az egyéni vállalkozóké pedig 28 százalékkal (!)csökkent. Az őstermelők negyede azt vallja, hogy nulla forint jövedelemből él, ám ebből – érdekes módon – még fejleszteni is tud.

További 25 százalékuknak az éves összevont jövedelme nem érte el a minimálbérnek megfelelő összeget. Az őstermelők bevételből realizált jövedelme az elmúlt 10 évben folyamatosan – összességében negyedével – csökkent, mára csak a bevétel 3 százalékát mutatják ki jövedelemként.

Velük ellentétben az egyéni vállalkozók bevétel-jövedelem aránya 2009-re megduplázódott, és eléri a 7 százalékot, tehát kétszer olyan hatékonyan termelnek. Ehhez természetesen tudnunk kell azt is, hogy eme „hatékonyságnövekedés” legfőbb okai a dupla minimálbér bevezetése és a nagyszámú vagyonosodási vizsgálat volt. A főállású egyéni vállalkozónak ugyanis kötelező minimálbért kimutatnia, és ezután adót, járulékot fizetnie, míg a kistermelő esetében ez a kötelezettség nem áll fenn.

Az adózás előtti jövedelemre jutó átlagos adóterhelés az őstermelők esetében 2000. és 2009. között 19 százalékról 16 százalékra csökkent, az egyéni vállalkozók terhei 22 százalékról 17 százalékra mérséklődtek. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy a többféle adózási kategória miatt ugyanarra a bevételre többféle jövedelem-számítási lehetőség áll rendelkezésre. Így a kimutatott jövedelemre vetített adó aránya nem mutat valós képet a tényleges adóterhelésről.

Bevételarányos adóterhelés

A reálisabb kép kialakítása érdekében a fizetendő adó mértékét a gazdálkodók esetében célszerűbb bevételarányosan számítani. Így számolva az őstermelők 0,9 százalékos bevételarányos adóterhelése 2009-re 0,48 százalékra csökkent. Ám az egyéni vállalkozók esetében a változás emelkedő tendenciájú: 10 év alatt 0,9 százalékról 1,2 százalékra nőtt. A 2009-ben kifizetett támogatásokból az egyéni vállalkozókra 1,5 millió forint, a kistermelőkre 0,9 millió forint, míg a tételes elszámoló őstermelőkre 3,9 millió forint jutott gazdaságonként.

Egy tételes elszámoló őstermelő másfélszer akkora területen gazdálkodik, mint egy egyéni vállalkozó, ám az egy hektárra vetített bevétele már csak fele akkora, annak ellenére, hogy bevételében háromszor nagyobb (!) a támogatások aránya. Mindez azt jelenti, hogy teljesítménye csupán harmada-negyede az elvárhatónak, és ekkor még nem is beszéltünk az uniós versenytársakról.

Fentiek tükrében elmondható, hogy a jelenlegi mezőgazdasági adózási rendszer nagy valószínűséggel elősegíti az adóelkerülést, valamint a támogatásokból való létfenntartást és a kevésbé hatékony termelést. Hibája továbbá, hogy sem a bevételek (hiszen a kedvezményes formák ehhez kötöttek), sem a jövedelmek kimutatására nem késztet. Így csak minimális társadalombiztosítási befizetés keletkezik, amely hosszú távon nem kifizetődő sem az egyénnek (a megélhetéshez elégtelen nyugdíj), sem a nemzetgazdaságnak (elmaradó adó- és járulékbefizetések), sem a társadalomnak (nyugdíjjogosultság nélküli tömegek vidéken).

Feketekereskedelem melegágya

A mezőgazdasági tevékenység jövedelmének meghatározásához a törvény többféle költségelszámolási módot tesz lehetővé. Az átalányban számított jövedelmek esetében az szja-törvény meghatározott költséghányad alkalmazását írja elő (ennek mértéke 40–96 százalékig terjed). 2009-ben az összes bevétellel szemben elszámolt, törvény alapján számított költséghányad áfa-tartalma közel 38 milliárd forint volt.

Ha elfogadjuk azt az általánosan elterjedt vélekedést, hogy Magyarországon a feketekereskedelem aránya 25–30 százalék között mozog, akkor kimondhatjuk, hogy ebben a körben a számla nélküli kereskedelem mértéke 45–55 milliárd forint között lehet. Ennek áfa-tartalma 9–11 milliárd forint – csak azért, mert nem kötelező számlával igazolni a felmerült költségeket.

Tanulságok, javaslatok

Az Európai Unió egyes régi tagországai az egyéni gazdálkodóikra hasonló szabályozási szisztémát alakítottak ki (csökkentett adminisztrációs kötelezettség, kedvezményes, többnyire átalányadózás). De ott – ellentétben a magyar szabályozással – mindenki fizet adót, bármilyen alacsony is az árbevétele. További fontos különbség, hogy nincsenek olyan, a termelő ökonómiai helyzetétől független jogi kategóriák, amelyek befolyásolnák az adózást.

A külföldi rendszerek lehetővé teszik, hogy a kisgazdaságok is adózzanak, de ne erőn felül. Közben leveszik az adminisztrációs terhet is a vállukról: az átalányértékeket sokszor központilag állapítják meg – például Németországban és Spanyolországban.

Véleményünk szerint a mezőgazdasági egyéni gazdálkodók adózásának jelenlegi rendszere átalakításra szorul. Az újonnan kialakítandó szabályozásnak az alábbi szempontokat érdemes volna figyelembe vennie:

1. Az adózási módok számának csökkentése, ezáltal az adózás átláthatóságának növelése.

2. Az egyéni vállalkozókéhoz hasonló járulékfizetés kialakítása az őstermelők esetében (megkülönböztetve mellék- vagy főtevékenységként gazdálkodókat).

3. Olyan tevékenységeket, melyek egyéni vállalkozóként és őstermelőként is végezhetők, ne lehessen ugyanazon személynek egyidejűleg mindkét formában végeznie.

4. Kiskorú magánszemélyek csak földtulajdon esetén kerülhessenek kedvezményes mezőgazdasági adózás alá.

5. Csak a gazdaságban életvitelszerűen jelen levőket ismerjék el kedvezményes adózási alanynak.

6. A kedvezményes adózást termelési értékhez vagy területi maximumhoz kellene kötni.

7. A kistermelői tevékenység bevételi értékhatárát támogatásokkal együtt számítva 8 millió forintban kellene maximalizálni.

8. Az őstermelői tevékenység végzésének támogatásokkal növelt, felső bevételi korlátját 50 millió forintban kellene megszabni.

forrás: www.haszon.hu

Jogszabályi háttér:

2011. évi CLXVIII. törvény a mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más természeti kockázatok kezeléséről

143/2011. (XII. 23.) VM rendelet a mezőgazdasági biztosítás díjához nyújtott támogatás igénybevételi feltételeiről

80/2013. (V.08.) számú MVH Közlemény a 2013. évi mezőgazdasági biztosítás díjához nyújtott támogatás igénybevételi feltételeiről

21/2012. (III. 9.) VM rendelet a kárenyhítési hozzájárulás megfizetésével, valamint a kárenyhítő juttatás igénybevételével kapcsolatos egyes kérdésekről

A Generali Biztosító információja szerint évente megközelítően 130 milliárd forintnyi kárt szenved el a mezőgazdaság. A Generali a növénybiztosítási piac egyharmadát birtokolja, így 2011-ben 1 milliárd forint kártérítést fizetett csak erre az ágazatra vonatkozóan, ami azt jelenti, hogy hektáronként 30-50 százaléknyi terméshozam kárt térítenek meg mindössze 2300 forint körüli éves biztosítási díj fejében. Az Allianz Biztosító mind a három támogatott biztosítás fajtára kidolgozta szerződéstervezetét, valamint e mellé felajánl egy kiegészítő biztosítást is, amellyel 5-30 százalék közötti károkra kínál fedezetet. Ezzel ellensúlyozná a hiányt, hogy a támogatott biztosítások kizárólag csak a 30 százalék feletti károk esetében térítenek.

Mi a biztosítás?

A biztosítási szerződés egy olyan szerződés, amelyben a biztosító meghatározott jövőbeni esemény (biztosítási esemény) bekövetkezésétől függően bizonyos összegnek a megfizetésére, a biztosított, illetve a másik szerződő fél pedig díj fizetésére vállal kötelezettséget. (jogi megközelítés)

A biztosítás kollektív gondoskodás a jövőben előfordulható váratlan káresemények pénzügyi kompenzálására. (közgazdasági megközelítés)

Miért van szükség biztosításra?

A biztosítás a magánszemélyek vonatkozásában elhárítja egyes előre nem látható, de bekövetkezhető eseményeknek az egyén anyagi helyzetére gyakorolt káros hatását. Tehát nyugalmat és biztonságot ad, mert ha bekövetkezik a kár, a kiesett javak a biztosítás kapcsán pótolhatók, a gazdálkodás folytatható marad.

Különböző mértékben, de mindenkinek szüksége van különböző biztosításra, hiszen ingatlannal, nagyobb értékű vagyontárggyal az emberek többsége rendelkezik, amelyek megsemmisülése magánemberként az egzisztenciális, gazdálkodó szervezetként pedig a gazdasági ellehetetlenülést vonja maga után. Önerőből történő pótlásuk ugyanis nem vagy csak aránytalan erőfeszítések révén lehetséges.

Forrás: www.pszaf.hu

Mezőgazdasági biztosítások

A biztosítók termékeink a növénytermesztést fenyegető elemi károk által okozott veszteség kompenzálásával a mezőgazdasági termelés, illetve gazdálkodás pénzügyi stabilitását teremtik meg tulajdonformától és birtokmérettől függetlenül. A feltételek kialakítása során a biztosítók figyelembe vették az ügyfelek által megfogalmazott igényeket, egyszerűsítették az adatszolgáltatásokat, és csökkentették a kárrendezési eljárás idejét. A biztosítható növénykultúrák és jószágok körét az új termelési, tenyésztési technológiákhoz igazították.

Mezőgazdasági vagyon- és felelősségbiztosítás

A gazdálkodás épületeinek, építményeinek, berendezéseinek, terményeinek, termékeinek védelmére az alábbi mezőgazdasági vagyon- és felelősségbiztosítások köthetőek.

Mezőgazdasági felelősségbiztosítások

• Általános felelősségbiztosítás
• Munkaadói felelősségbiztosítás
• Termékfelelősség-biztosítás
• Vegyszerhasználók felelősségbiztosítása

Mezőgazdasági vagyonbiztosítások

• Tűz kockázat esetére
• Vihar és kiegészítő kockázatok esetére
• Betöréses lopás, rablás és küldöttrablás esetére
• Szállítmánykárok esetére
• Üvegtörés esetére
• Földrengés esetére

Az Országgyűlés a mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más természeti események miatti kockázatok hatásának enyhítésében való kockázatközösség kialakítása, a mezőgazdasági termelők öngondoskodáson alapuló felelősségének megerősítése, az állami segítség hatékonyabbá tétele, és az érintettek arányos felelősségvállalásának, valamint a mező- és erdőgazdaságot sújtó időjárási és más természeti eredetű elháríthatatlan külső ok (vis maior) miatti káresemények hatásai egységes kezelésének elősegítése érdekében alkotta meg a mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más természeti kockázatok kezeléséről szóló 2011. évi CLXVIII. törvényt. Ez alapján a kárenyhítési rendszer kétpilléressé vált:

I. pillér: állami működtetésű mezőgazdasági időjárási kockázatokat kezelő rendszer;

II. pillér: időjárási kockázatokra kötött mezőgazdasági biztosítás díjának támogatása

A törvény szabályozza a mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más természeti események miatti kockázatok – a káreseményekben érintettek kölcsönös és arányos felelősségvállalásával történő – kezelésének egységes rendjét.

A jogszabály fogalmi meghatározása tartalmazza az egyes időjárási és más természeti események meghatározását, úgymint az aszály, belvíz, fagy, felhőszakadás, jégeső, mezőgazdasági árvíz és a vihar. Az egyes események által okozott káresemények meghatározása során, általánosságban a megtörtént esemény által okozott 30%-os hozamérték csökkenést tekinti a jogalkotó káreseménynek. Elemi káresemény a jégesőkár, aszálykár, belvízkár, viharkár, tavaszi fagykár, téli fagykár, felhőszakadáskár. Mezőgazdasági káresemény az elemi káresemény valamint a mezőgazdasági árvízkár. A referencia hozam a referencia időszak (a tárgyévet megelőző öt éves időszak) hozamaiból a legmagasabb és a legalacsonyabb érték elhagyásával képzett átlag.

A kockázatviselés helyét a MePaR kötelező alkalmazásával kell meghatározni.

2012-es év nem a húsfeldolgozó éve volt: Csőd közeli helyzetbe jutott több cég (Kométa ’99 Zrt., Gyulai Húskombinát Zrt., Pápai Hús 1913 Kft., Kapuvári Hús Zrt., Kapuvári Bacon Kft.), a kormányzat egy ideig hallgatott, nem tett konkrét lépéseket. Aztán valamikor 2012 augusztusában Orbán Viktor kormányfő Lázár János miniszterelnökségi államtitkárt utasította, hogy irányítsa a sertéságazat talpra állítását. Ennek eredményeként az év végére megszületett a döntés. ÁLLAMOSÍTÁS.

2012.12.10. A KEZDET:

A kabinet és az érintett önkormányzatok megmentik a gazdasági nehézséggel küzdő gyulai, pápai és kaposvári húsipari cégnél dolgozók munkahelyét - közölte Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár hétfőn, miután tárgyalt a három város polgármesterével és országgyűlési képviselőjével.

2013. január A MEGOLDÁS

Budai Gyulának, a Vidékfejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkárának igen erős hete volt, hiszen négy húsfeldolgozóból három megmentésre került az állam, vagy az önkormányzat (szerintem ez is az államé lesz) által:

Viszont ott van még a negyedik megmaradó város Kapuvár:

Játékosan írhatnám azt, hogy Gyula Gyulán azt mondta hogy „A kormány forrást biztosított a stratégiailag kiemelt gyulai húsipar részére a munkahelyek megőrzése és a működés fenntartása érdekében. Hozzátette, hogy az önkormányzaton keresztül az államnak jelentős befolyása lesz a jövőben a nagy múltú gyulai húsipari cégre.” Annak mindenki örül, hogy sikerült megmenteni ezeket a nagy múltú cégeket, és ezáltal, több száz, közvetve több ezer ember munkahelyét és ezeknek a családoknak a viszonylagos jólétét, de szerintem semmi sem garantálja, hogy az állam, illetve az önkormányzat jobb tulajdonosa lesz majd, mit a régiek. Főként úgy, hogy olvasatom szerint Gyulán például a volt vezetés fogja újból irányítani az önkormányzati céget.

A fenti mondatokon felül a további két kijelentést is tette Budai Gyula

Gyula: “Az állam jó tulajdonos, és ahol lehetséges, ott növelni kell szerepvállalását”

Pápa: „Az önkormányzat nagyobb szerepvállalásával biztosított lesz a termelők és beszállítók folyamatos, pontos kifizetése, és a megfelelő alapanyag finanszírozása.”

Ez a Magyar Államkincstár szerint nem teljesen így van. Sajnos a tények azok tények az állam a legnagyobb és talán a legrosszabbul fizető adós. Miért van az, hogy az adófizetők pénzéből kell majd folyamatosan menteni ami nem működik? Én nem azt mondom, hogy nincs szükség a gyármentésre, csak remélem, hogy nem valami későbbi privatizációnak a kezdete az a gyármentés.

Miközben egyes helyeken haldoklik a feldolgozóipar, örömteli hírként számolhatunk be, hogy 2012 decemberében eldőlt, hogy a mohácsi önkormányzat, a Bonafarm Zrt. és Pick Szeged Zrt. által megkötött megállapodás értelmében eldőlt, a Duna-parti városban, Középmező közelében építi meg a két cégcsoport az új vágóhídját. A mintegy tízmilliárd forintba kerülő létesítményben 2016 elején kezdődhet meg a termelés. Az élelmiszer-feldolgozó üzem tervezett kapacitása évi egymillió sertés, ez a hazai éves termelés több mint negyede.

Csányi Sándor érdekeltségi körébe tartozó cégek 2016-ig építenek egy teljesen új feldolgozót, miközben 2013-ban négy másik céget az államnak kell megmenteni. Nem tudom, hogy abból a tízmilliárd forintból meg lehetett volna-e venni ezeket a feldolgozókat, de szerintem nagy az esélye. Főként úgy, hogy Csányi Sándor igen sok szállal kötődik a jelenlegi kormányzathoz.

Összegezve a dolgokat:

Milliárdokat költ a kormány a nagy húsüzemek megmentésére. Ez ugyan a munkahelyeket átmenetileg megmenti, de tartós megoldást aligha jelent. A cégek ugyanis tovább cipelik az egész ágazatot sújtó problémákat.

Pedig nagy szükség lenne jól működő feldolgozóiparra, mivel a magyar mezőgazdaságban igen alacsony a hozzáadott érték a termékeknél, így kis eséllyel pályázhatunk jelentős export megrendelésre. Elmúltak azok az idők, mikor a lábon hajtott jószágok miatt az ország egyik meghatározó gazdasági ága a mezőgazdaság volt.

Véleményem szerint most, hogy lényegében az állam kezébe kerültek a jelentősebb feldolgozók át kellene gondolni az egész konstrukciót:

1. Új export megrendelések (Kelet felé nyitás)

2. Állatállomány igazítása az export megrendelésekhez

3. Jó minőségű alapanyag előállítása (állatállomány összetételének megvizsgálása)

4. Kiváló minőségű végtermék előállítása

5. Mindenki számára elérhető termékek előállítása (olcsó termékektől a prémium árukig)

6. Ezek semmit sem érnek, ha nincs megfelelő marketing bel- és külföldön     

Szórakoztató volt olvasni 2012 májusában, hogy egy új blog írását az MTI átvette és leközölte. Ez a blog azóta nem adott magáról életjelet, és nem tudjuk valójában ki és mit akart elérni a bejegyzésével.

Röviden az írás:

Sejtésünk azért van a dologról nem is olyan sokkal a blogbejegyzés előtt Ángyán József nyitotta fel a mezőgazdász Pandorának azt a bizonyos szelencéjét:

Vajon ez közrejátszott-e abban, hogy valaki megírta a blogot, akinek nem mellesleg elég jó kapcsolata lehet a közszolgálati Magyar Távirati Irodával is.

Ángyán Józsefnél ez nem vált be. Ő az aki nem enged, ha kell a pártjával is szembe megy a vélt vagy valós igazáért még ha ezért büntetik is Őt. Reméljük sokáig bent lesz a Parlamentben és nem fogja abbahagyni.

Az már csak mellékszálként jegyzem meg, hogy a Fidesz honlapján a legutolsó hivatkozást 2012. január 23. találtam Ángyán Józsefről, miközben Ő az egyik ha nem a legtöbbet emlegetett politikus a Fideszben...

Sarkalatos, azaz kétharmados többséget igénylő jogszabály lett a földtörvény.

 Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter javaslatára az Országgyűlés az év eleje óta hatályos alkotmányt azzal egészítette ki, hogy a termőföld- és az erdőtulajdon megszerzésének és hasznosításának korlátait, feltételeit, a mezőgazdasági üzemszabályokat és “az integrált mezőgazdasági termelésszervezésre” vonatkozó rendelkezéseket sarkalatos törvény határozza meg.

Magyarország Alaptörvényének harmadik módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája megtekinthető itt.

Az alkotmánymódosítást 263 igen szavazattal, 87 ellenében fogadta el a Ház. A kormánypárti képviselők mellett a független Pősze Lajos és Rozgonyi Ernő – két korábban jobbikos képviselő – szavazott igennel, a fideszes Ángyán József viszont az ellenzéki frakciókhoz hasonlóan nemmel voksolt.

Az alaptörvény P. cikke most úgy szól, hogy a természeti erőforrások – különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet -, a biológiai sokféleség, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és megőrzése az állam és mindenki kötelessége.

A most elfogadott módosítás erre hivatkozva tartja szükségesnek minősített többséghez kötni a földtörvényt és a hozzá kapcsolódó törvényeket.