Mezőgazdaság

1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról

6. számú melléklet

I.Mezőgazdasági őstermelői tevékenységnek minősül a saját gazdaságban történő növénytermelés, ültetvénytelepítés, állattenyésztés, termékfeldolgozás, ha az a saját gazdaságban előállított alapanyag felhasználásával történik, a saját gazdaságban egyes mezőgazdasági termékek jogszabályba nem ütköző gyűjtése, a saját tulajdonú földterületen végzett erdőgazdálkodás, mindezekre nézve akkor, ha az előállított termék vagy a tevékenység az e melléklet II. pontjában felsoroltak valamelyikébe beletartozik, ideértve a saját gazdaságban termelt gyümölcs felhasználásával bérfőzés keretében történő párlatkészítést is.

a) A mezőgazdasági termékek gyűjtése esetén saját gazdaság alatt a terület felett rendelkezési jogot gyakorlónak legalább a szóbeli hozzájárulását és a gyűjtést folytató magánszemélynek a gyűjtés eredményének felhasználása feletti rendelkezési jogosultságát kell érteni.

b) A saját gazdaságban előállított virágok és dísznövények – kivéve a 0602 40 vámtarifa számú, rózsa oltva is – értékesítéséből származó bevételt akkor lehet őstermelői bevételként figyelembe venni, ha az az évi 250 ezer forintot nem haladja meg. Ha meghaladja, akkor az egész bevétel nem számít őstermelői tevékenység bevételének, azonban – ha a magánszemély e tevékenységével összefüggésben vagy egyébként az őstermelői igazolványt kiváltotta – az ellenérték kifizetésére akkor is alkalmazhatók a mezőgazdasági őstermelőre vonatkozó előírások.

c) A saját gazdaságban termelt szőlőből saját gazdaságban készített szőlőmust, sűrített szőlőmust, szőlőbor értékesítése akkor számít őstermelői tevékenység bevételének, ha a magánszemély ezeket a termékeket az adott évben 0,5 litert elérő kiszerelésben (kifizetőnek, és/vagy termelői borkimérésben végső fogyasztó részére) értékesíti, és az értékesítésükből származó bevétel együttvéve az évi 7 millió forintot nem haladja meg. Ha a bevétel meghaladja a 7 millió forintot, vagy az értékesítés nem kizárólag az előzőek szerint történik, akkor az egész bevétel nem számít őstermelői tevékenység bevételének. Ha a magánszemély e tevékenységével összefüggésben vagy egyébként az őstermelői igazolványt kiváltotta, az ellenérték kifizetésére akkor is alkalmazhatók a mezőgazdasági őstermelőre vonatkozó előírások, ha a bevétel a 7 millió forintot meghaladja. Ha a magánszemély a saját termelői borkimérésében az előzőek mellett nem a saját őstermelői tevékenységében előállított bármely más terméket is értékesít és/vagy szolgáltatást is nyújt, akkor az őstermelői és más bevételeit, illetőleg azok megszerzése érdekében felmerült költségeit külön-külön kell nyilvántartania, azzal, hogy ha valamely költség többféle értékesítéssel is összefügg, akkor azt – ha e törvény másként nem rendelkezik – a bevételek arányában kell megosztania.

Mezőgazdasági őstermelő magánszemély adózásának alapvető szabályai

228/1996. (XII. 26.) Korm. rendelet a mezőgazdasági őstermelői igazolványról

Őstermelői adótrükkök

Az őstermelők bevételarányos adóterhelése szinte a nullával egyenlő, miközben éves szinten több milliós támogatásban részesülnek. Ennyire alacsony hatékonysággal dolgoznának, vagy csak „ügyesebben” adóznak, mint a vállalkozók?

A z egyéni gazdaságok adózásáról szóló tanulmány a közelmúltban készült el az Agrárgazdasági Kutató Intézetben. Ennek keretében áttekintették a magyar mezőgazdaság szereplőire vonatkozó adózási szabályokat, feltárták azok anomáliáit, továbbá összevetették az egyes Európai Uniós tagországok mezőgazdasági adózásával. A tanulmány kiemelten vizsgálta az egyéni gazdaságok adó- és járulékfizetését. A szerzők elsődleges célja az volt, hogy rávilágítsanak bizonyos egyenlőtlenségekre, amelyek a különböző adózási metódusok között tapasztalhatók – és ezek a későbbiekben akár társadalmi feszültségekhez is vezethetnek a vidéki közösségekben.

A magyar mezőgazdasági termelés résztvevőinek, különösen az egyéni gazdálkodóknak jogi kategóriákba való besorolása több jogszabályban és többféleként – részben egymást átfedve – történik. A legátfogóbban az szja-törvény foglalkozik az őstermelők különböző csoportjainak meghatározásával, de ez a törvény sem képes a fogalmak szintjén egyértelműen elkülöníteni egymástól a kategóriákat. Emiatt az adójogi és a bevételalapú kategóriák keverednek.

Ma egy mezőgazdasági termelő 10-12 féle adózási mód közül választhat. A mezőgazdasági őstermelői támogatások elszámolása, adózása, valamint a járulékfizetése nagyon bonyolult, és sok specialitással rendelkezik. Ezért a mezőgazdasági személyi jövedelemadózás nem felel meg sem a jól érthetőség, sem az átláthatóság alapelvének (lásd az ábrákat).

Minimális jövedelem

Bár a kistermelőkre vonatkozó bevételi határokat folyamatosan emelték a jogalkotók – és a támogatások mértéke is egyre nőtt –, mégis az elmúlt tíz évben a mezőgazdasági tevékenységből származó bevételekről adóbevallást készítő őstermelők száma 16 százalékkal, az egyéni vállalkozóké pedig 28 százalékkal (!)csökkent. Az őstermelők negyede azt vallja, hogy nulla forint jövedelemből él, ám ebből – érdekes módon – még fejleszteni is tud.

További 25 százalékuknak az éves összevont jövedelme nem érte el a minimálbérnek megfelelő összeget. Az őstermelők bevételből realizált jövedelme az elmúlt 10 évben folyamatosan – összességében negyedével – csökkent, mára csak a bevétel 3 százalékát mutatják ki jövedelemként.

Velük ellentétben az egyéni vállalkozók bevétel-jövedelem aránya 2009-re megduplázódott, és eléri a 7 százalékot, tehát kétszer olyan hatékonyan termelnek. Ehhez természetesen tudnunk kell azt is, hogy eme „hatékonyságnövekedés” legfőbb okai a dupla minimálbér bevezetése és a nagyszámú vagyonosodási vizsgálat volt. A főállású egyéni vállalkozónak ugyanis kötelező minimálbért kimutatnia, és ezután adót, járulékot fizetnie, míg a kistermelő esetében ez a kötelezettség nem áll fenn.

Az adózás előtti jövedelemre jutó átlagos adóterhelés az őstermelők esetében 2000. és 2009. között 19 százalékról 16 százalékra csökkent, az egyéni vállalkozók terhei 22 százalékról 17 százalékra mérséklődtek. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy a többféle adózási kategória miatt ugyanarra a bevételre többféle jövedelem-számítási lehetőség áll rendelkezésre. Így a kimutatott jövedelemre vetített adó aránya nem mutat valós képet a tényleges adóterhelésről.

Bevételarányos adóterhelés

A reálisabb kép kialakítása érdekében a fizetendő adó mértékét a gazdálkodók esetében célszerűbb bevételarányosan számítani. Így számolva az őstermelők 0,9 százalékos bevételarányos adóterhelése 2009-re 0,48 százalékra csökkent. Ám az egyéni vállalkozók esetében a változás emelkedő tendenciájú: 10 év alatt 0,9 százalékról 1,2 százalékra nőtt. A 2009-ben kifizetett támogatásokból az egyéni vállalkozókra 1,5 millió forint, a kistermelőkre 0,9 millió forint, míg a tételes elszámoló őstermelőkre 3,9 millió forint jutott gazdaságonként.

Egy tételes elszámoló őstermelő másfélszer akkora területen gazdálkodik, mint egy egyéni vállalkozó, ám az egy hektárra vetített bevétele már csak fele akkora, annak ellenére, hogy bevételében háromszor nagyobb (!) a támogatások aránya. Mindez azt jelenti, hogy teljesítménye csupán harmada-negyede az elvárhatónak, és ekkor még nem is beszéltünk az uniós versenytársakról.

Fentiek tükrében elmondható, hogy a jelenlegi mezőgazdasági adózási rendszer nagy valószínűséggel elősegíti az adóelkerülést, valamint a támogatásokból való létfenntartást és a kevésbé hatékony termelést. Hibája továbbá, hogy sem a bevételek (hiszen a kedvezményes formák ehhez kötöttek), sem a jövedelmek kimutatására nem késztet. Így csak minimális társadalombiztosítási befizetés keletkezik, amely hosszú távon nem kifizetődő sem az egyénnek (a megélhetéshez elégtelen nyugdíj), sem a nemzetgazdaságnak (elmaradó adó- és járulékbefizetések), sem a társadalomnak (nyugdíjjogosultság nélküli tömegek vidéken).

Feketekereskedelem melegágya

A mezőgazdasági tevékenység jövedelmének meghatározásához a törvény többféle költségelszámolási módot tesz lehetővé. Az átalányban számított jövedelmek esetében az szja-törvény meghatározott költséghányad alkalmazását írja elő (ennek mértéke 40–96 százalékig terjed). 2009-ben az összes bevétellel szemben elszámolt, törvény alapján számított költséghányad áfa-tartalma közel 38 milliárd forint volt.

Ha elfogadjuk azt az általánosan elterjedt vélekedést, hogy Magyarországon a feketekereskedelem aránya 25–30 százalék között mozog, akkor kimondhatjuk, hogy ebben a körben a számla nélküli kereskedelem mértéke 45–55 milliárd forint között lehet. Ennek áfa-tartalma 9–11 milliárd forint – csak azért, mert nem kötelező számlával igazolni a felmerült költségeket.

Tanulságok, javaslatok

Az Európai Unió egyes régi tagországai az egyéni gazdálkodóikra hasonló szabályozási szisztémát alakítottak ki (csökkentett adminisztrációs kötelezettség, kedvezményes, többnyire átalányadózás). De ott – ellentétben a magyar szabályozással – mindenki fizet adót, bármilyen alacsony is az árbevétele. További fontos különbség, hogy nincsenek olyan, a termelő ökonómiai helyzetétől független jogi kategóriák, amelyek befolyásolnák az adózást.

A külföldi rendszerek lehetővé teszik, hogy a kisgazdaságok is adózzanak, de ne erőn felül. Közben leveszik az adminisztrációs terhet is a vállukról: az átalányértékeket sokszor központilag állapítják meg – például Németországban és Spanyolországban.

Véleményünk szerint a mezőgazdasági egyéni gazdálkodók adózásának jelenlegi rendszere átalakításra szorul. Az újonnan kialakítandó szabályozásnak az alábbi szempontokat érdemes volna figyelembe vennie:

1. Az adózási módok számának csökkentése, ezáltal az adózás átláthatóságának növelése.

2. Az egyéni vállalkozókéhoz hasonló járulékfizetés kialakítása az őstermelők esetében (megkülönböztetve mellék- vagy főtevékenységként gazdálkodókat).

3. Olyan tevékenységeket, melyek egyéni vállalkozóként és őstermelőként is végezhetők, ne lehessen ugyanazon személynek egyidejűleg mindkét formában végeznie.

4. Kiskorú magánszemélyek csak földtulajdon esetén kerülhessenek kedvezményes mezőgazdasági adózás alá.

5. Csak a gazdaságban életvitelszerűen jelen levőket ismerjék el kedvezményes adózási alanynak.

6. A kedvezményes adózást termelési értékhez vagy területi maximumhoz kellene kötni.

7. A kistermelői tevékenység bevételi értékhatárát támogatásokkal együtt számítva 8 millió forintban kellene maximalizálni.

8. Az őstermelői tevékenység végzésének támogatásokkal növelt, felső bevételi korlátját 50 millió forintban kellene megszabni.

forrás: www.haszon.hu